A San Pedro de Atacama faluhoz vezető út két völgyön vág keresztül: a Valle de la Muerte-n és a Valle de la Luna-n, így mindenki elsőként ezt pillantja meg. Extra szerencse, ha ez épp naplementekor történik, és a transzfer kedves sofőrje felajánlja az anyósülést: ide nézz! Útszélén legelésző vikunyák, és a lemenő nap fényében sárgáról vörösre, majd ibolya színre váltó vulkánok fogadnak.
Hol is vagyunk?
Az Atacama gyorstalpaló után már tudhatod, hogy a világ legszárazabb helyén járunk, a Salar de Atacama sósivatag szélén. A fennsíkot ezen az oldalon az Andok határolja, ezt a részét pedig Sós hegységnek nevezik (Cordillera de la Sal). A Salar de Atacama közepét is felül lehet múlni szárazságban, a Valle de la Luna ezt könnyedén meg is teszi – ugyanis ez a világ legterméketlenebb vidéke. Itt tényleg nincs semmi (szemmel látható) élet, csak kő és homok…
Látnivalók
A völgy leggyönyörűbb látványossága a különböző szél formálta szobrok és alakok.
Az erős napfényben csillog a só-, és egyéb kristályok a felszínen, ahonnan a szél elfújta a homokot. Viszont egy furcsa fehér réteg is megfigyelhető, ami bevonta a hegyek többségét, ez egy teljesen új jelenség. 2015-ben és 2017-ben, a szokásostól eltérően eső esett a Hold Völgyében, ahol akár évtizedekig sem esik az eső, ennek hatására a felszínen megjelentek a baktériumok és gombák, azok alkotják az érdekes, fehér bevonatot.
A nevét sajnos elfelejtettem és nem találom, de az idegenvezető szerint ezek a mikroorganizmusok játszottak szerepet a Földi élet kialakulásánál is. Egyébként érdekes tudományos cikkek jelentek meg, párhuzamot vonva az Atacama sivatag és a Mars között:
If Bacteria Can Survive the Atacama, Maybe They Can Survive Mars
https://revistapesquisa.fapesp.br/en/2016/06/29/the-white-and-black-fungi-of-the-atacama/
Külön érdekessége, hogy a NASA ezen a terepen próbálta ki a Mars-járóját, éppen a felszíni hasonlóságok miatt.
Visszatérve a Földre, a következő állomás az Amfiteátrum, ami egy félkör alakú érdekes formáció. A láthatatlan élővilág megóvása érdekében csak meghatározott keskeny utakon lehet haladni, a szabály betartását pedig parkőrök felügyelik.
Innen az első gyalogtúra következik, ki a legmagasabb homokdűnéhez. A homok itt sötétbarna szürkés árnyalatú, és sokkal darabosabb, mint a finom homokú perui Huacachina dűnéinél, bár a színe nagyban hasonlít. Az út első szakaszát a terepcipő alól kifutó homok nehezíti, mire megtanulod a járási technikát, és az ösvény szélén, a kövekre lépkedve haladsz, elfogynak a kövek és egy meredek rész következik, ki a dűne tetejére. A magasság és meleg miatt nehéz haladni, de a félórás út után ez tárul eléd. És hirtelen mindenről megfeledkezve mászol a szirten, a távolabbi részre, ahol csak pár ember bandukol.
Az idő szűke miatt már első napra beütemeztem ezt a programot, de azoknak, akik még nem jártak, vagy nem járnak gyakran 2000 méter feletti magasságban, nagyobb átállási időt ajánlott hagyni, arra, hogy szervezetük valamelyest alkalmazkodjon a magaslati levegőhöz.
Ha nem maradnál le hasonló tartalmakról, csatlakozz hozzánk:
Facebook oldal: Travelaroundfb
Facebook csoport: Travelaround
Youtube: Travelaround.hu
Instagram: travelaround.hu
Hírlevél: Feliratkozás