Minden klisét levetkőzök most, és Te is jobb, ha megjegyzed: a székelyek nemcsak főzni tudnak, hanem mesélni is! Mesélni úgy, ahogyan senki más, mesélni úgy, hogy közben azon gondolkodsz „hogy jön ez most ide?”, de végül belátod, hogy szükséges kerülgetni a forró kását ahhoz, hogy megértsd a történet ezernyi nüanszát. Na, így fogok ezentúl mesélni én is, mert lássuk be, és legyünk őszinték magunkkal: valószínű sosem fogsz eljutni minden helyre, amiről olvasol, de ettől még egy írás okozhat maradandó, kellemes élményt.
Megközelítés
A Nyugati-Kárpátokban járunk, pontosabban az Erdélyi-szigethegységben, a karsztos Pádis fennsíkon körülbelül 1200 méteren. Ha neked ez sok, akkor megnyugodhatsz: a túra legnagyobb részében lefelé fogsz ereszkedni, egészen 900 méterig. A baj akkor kezdődik, amikor vissza kell mászni a kabannához (cabana magyarosított elnevezése: erdészház), na az fájni fog!
Útvonal
Kiindulási pontunk a Pádis kabanna (Cabana Padis), ahonnan magunk mögött hagyva az autót, követhetjük az eltűnő patakot! Ha okos vagy, akkor azt a földutat addig követed, amíg el nem fogy, ha nem, akkor majd bánni fogod visszafelé.
Az első 3 km hosszú szakaszon jól látható turistajelzések vezetnek, amelyek közül a kék-sárga kombinációt kell követni, vagy a jól kitaposott ösvényt, mivel az út elején a három nevezetességhez vezető út egy irányba halad. Ne kérdezd miért épp kék-sárga-piros a három jelzés, abban az országban vagy, ahol még a játszóterek színvilága is ezt a három színt használja. Szép, rikító, észre fogod venni, ha nem, akkor eltévelyedsz kicsit.
Leereszkedve a völgybe jól jegyezd meg az ide vezető utat, visszafelé ez lesz majd az utolsó kaptató, ami alatt kidobod a tüdőd! De itt végre először pillantod meg a főszerepet játszó patakot, amelybe a melletted folydogáló csermely is belefut.
Most inkább szegd meg a járt utat a járatlanért mondást, mert érdemesebb letérni a járt útról: a bővizű patak útját felfelé követve, könnyű sétával elérhetjük a sziklaszirtet, ami alól felszínre tör a folyam. Csudálatos!
A barlangtól visszaindulva csak követni kell a patakot, ott, ahol felfelé tértél, átszököd a patakot a kis köveken, és sétálsz tovább, lassan a Ponor rétre fog vezetni. Egy széles és lapos mező tárul eléd, gyönyörű friss fűvel, amin birkák és tehenek legelésznek. A víz itt egyre kevesebb hozammal kanyarog, mígnem lassan megszűnik a csobogása, helyét a csend veszi át. De ez sem tart soká, szürcsölő hang töri meg a csendet: a víz örvényelve tűnik el a föld alá! Mi történik?
Története
A ponor egy víznyelő, amit népies nevén ravaszlyuknak is neveznek. A karsztos hegységekre jellemző különleges természeti jelenség, ilyeneket figyelhetsz meg például Mexikóban is, ahol „ceynote” néven emlegetik.
A karszt fő tulajdonsága a puhasága, emiatt, ha a víz és a karszt közötti víznemáteresztő talajréteg eltűnik, a víz utat tör magának a mélybe, és idővel barlangokat, lyukakat alakít ki, amelyben akár egy patak is egyszerűen, egyik pillanatról a másikra, oda lesz! Ez a jelenség figyelhető meg a Ponor-réten is. A víz viszont nem tűnik el, ahogyan láttad előtörni a sziklaszírt alól, úgy fog felbukkanni pár kilométerrel arrébb.
A túra itt be is fejeződhet, visszatérve a Pádis kabbannához jó kis 6 kilométeres út, és egy 300 méteres szintemelkedés lesz a hátunk mögött.
De, ha kalandvágyó vagy, viszket a segged, van nálad egy fél tábla szalonna és egy házikenyér, akkor ahalyt van a Csodavár is, amit nem érdemes kihagyni.
Ahhoz hogy megértsd szalonna kivételezett szerepét, elmagyarázom a székely metrikus rendszer működését:
- ha valami ehelyt van, akkor fél tábla szalonnát és egy kenyeret kell vinni az útra
- ha ahalyt, akkor egy tábla szalonna és két kenyér fogy el, mire oda is érsz.
Tovább is van…
A folytatásról itt olvashatsz: Csodavár: a természet gótikus kapuja
Ha kérdésed van, vagy megosztanád az élményed csatlakozz hozzánk: Facebook oldal: Travelaroundfb Facebook csoport: Travelaround.hu Youtube: Travelaround.hu Instagram: Travelaround.hu