Pécs környéke számos látnivalót és élménylehetőséget rejt, ebből egyik legismertebb a borhoz kötődik. A villányi borokat nehéz elfelejteni, ennél testesebb, zamatosabb és karakteresebb borokat talán más borvidékeken nem is találunk. Az őszi szüret beköszöntével ennél jobb felnőtteknek való hétvégi kikapcsolódási lehetőséget keresve sem találni!
A borvidékről
Villány a magyar borvidékek közt fiatalnak számít, ennek oka, hogy nehéz mezőnyben kell megmérkőznie, ugyanis Magyarország büszkélkedhet a világ második legrégebbi kijelölt borvidékével, Tokajjal. Ehhez a borvidékhez tartozik: Palkonya, Villánykövesd, Villány, Nagyharsány, Kisharsány és a Siklósi körzet. A dűlők legelterjedtebb szőlőfajtái pedig a kadarka, a portugieser, cabernet sauvignon, a cabernet frank és egy kis olaszrizling.
A talaj kötöttsége garanciája a jó a vízmegtartó képességnek, amely bő és zamatos termést eredményez. A mészköves, dolomitos talaj pedig a vörös- és sötét szőlőfajtáknak kedvez, ezért érdemes inkább a vörös és rozé borokat kóstolni.
Az európai bor megmentője
A szőlőfiloxéra nevű betegségről és a pusztításáról már a portugáliai Douro borvidék kapcsán is olvashattál. Az 1850-es évektől kísérletként szőlőtőkéket hoztak Európába a dél-amerikai területekről, nem tudva azt, hogy a gyökereken utazott a szőlőgyökértetű is. A tetű a szőlők gyökerét támadta meg, és azokat roncsolta, a növény végül képtelenné vált tápanyaghoz jutni a talajból, és ki nem száradt.
A kis bogár a déli kontinensen őshonos faj, ezért az ottani tőkék az idők során immúnissá váltak rá. De az európai tőkék számára ismeretlen támadó volt, amely ellen nem volt védekezési mechanizmusuk kifejlesztve. Ez okozta a problémát, amely a villányi vidéket is elérte.
Megoldásként a magyar származású, villányi születésű, szőlész-borász Teleki (Taussig) Zsigmond a már védettséggel rendelkező dél-amerikai szőlőtőkékbe oltotta az európai szőlőket, ezzel elősegítve a gyökerek ellenálló képességét.
A bor útja
A szocializmus éveiben, a helyi termelők saját bevallása szerint, nem érte meg a villányi vidéken bort termelni, ezért elerdősödtek a lankák. Ezt a folyamatot fordítják vissza a 90-es évek elejétől! A helyi családok összefogva területeket vásároltak, földet mozgattak és tőkéket ültettek. Ennek eredményét most az Ördögárok tetejéről is megcsodálhatjuk.
A szőlőtermesztés hagyománya generációkon átívelő mesterség, amelyet a fiatalabb generáció is átörököl. Erről a büszke családfők is előszeretettel mesélnek, kitérve természetesen arra is, ha a gyermekek közül nem mindegyik fedezte még fel a borászkodás örömét. Jelenleg általában 2-3 generációra tudják visszavezetni a folytatólagosan művelt bortermelést.
A zamatos bor, ami a pohárba kerül, évek hosszú munkájának eredménye. Ennek a folyamatnak épp a szeptember eleje a meghatározó, az itteni borászok ekkor döntik el, hogy hány szőlőfürtöt hagynak meg a tőkén. Teszik mindezt azért, hogy az utolsó érési fázisban ez a fürt kapja majd a lehető legtöbb tápanyagot, ez minden villányi évjárat számára meghatározó jelentőségű lesz. A száraz, meleg időjárás ebben a periódusban kedvez a fürtöknek.
Lankák és katlanok között
A Villány közeli lankákon kisebb-nagyobb termelők szőlősei láthatóak: Gere, Bock, Günzer, Polgár, Sauska, Gál, és sokan mások. A pincészetek birtokai külön-külön is látogathatóak, de egy helyen, a villányi Baross Gábor utcában is végig lehet sétálni a csárda jellegű vendéglők közt. A jó borok mellett sültek, és sajtok közül is lehet válogatni, amelyek jól kiegészítik a bor ízét.
Villányra aktív közösségi élet jellemző, amely a bor körül szerveződik. Külön érdekesség, hogy a vidéken Borrend is alakult, akik tagjai arra esküdtek fel, hogy villányi termőtájon termelt bort hírnevét védik.
Ha nem maradnál le a következő részről iratkozz fel a hírlevélre: Ide kattintva! Ha jártál már a villányi borvidéken, és mesélnél róla, csatlakozz hozzánk: Facebook oldal: Landolunk Facebook csoport: Hurrá, landolunk! Youtube: Landolunk Instagram: monivoyage