Ha a tágabb értelemben vett erdélyi látnivalókat szemlézgetjük, akkor kevés listán jelenne meg Máramaros, pedig nem kevésbé csalogató, mint például a Gyimesek. Örökzöld mezők, havas lankák, legelésző nyájak, zsúpfedelű házak…hogy a sztereotípiákra építve induljon a történet.
Hol is járunk?
Egyből magyarázkodással kell kezdeni, mert Máramaros ma valójában a Partium része. Történeteim főszereplője a tágabb értelemben vett Erdély, amelynek általam önkényesen kijelölt határain belül elfér Partium, Erdély és Bánság is. Ez egyfelől hanyag általánosítás, másfelől tágabb vízió, amelyben összenő ami összetartozik. A mai Máramaros megye a történelmi régiónál kevesebbet ölel fel, hiszen a többi része Ukrajnához tartozik.
A földrajzi kitekintőt kulturálissal folytatva, magát a megyét is a megosztottság jellemzi. A hegyi máramarosiak szerint a régió kulturális szempontból Nagybányától kezdődik, ami attól nyugatra van, az már nem az igazi. És mégis mi az igazi? A székelykapuk magasságával vetekedő kötött kapuk? A “szuknyö”-nek becézett tradicionális szoknya? A tartópillérre hányt szénaboglya? A hegyekre telepedett felhők?
Mindezek mellett ikonikussá vált egy egészen furcsa látványosság: a Vidám temető.
Miért vidám a temető?
Mennyire lehet egy temető vidám? A máramarosi szaploncaiak szerint nagyon is, ők azok, akik félelmet nem ismerve röhögik szembe a halált.
1935-ben egy helyi férfi, Stan Ioan Pătraș gondolt egyet, és megalkotta magának a saját fejfáját. Rikító kéket választott, harsány színekkel, és írt magáról egy versikét is, amelyet üzenetként szánt az arra járóknak. Példáját azóta sokan követik, és élcelődő, gúnyos, vagy csak egyszerűen szomorú versikébe rejtetik bánatukat. Ezek a sorok egy-egy emberi sorsot mesélnek el, viccesen, tragikomikusan, kinek mi jutott.
Mára több, mint 800 fából készült fejfa díszíti a helyiek sírjait.
Stan Ioan Pătraș emlékház
A Vidám temető létrehozójának háza is látogatható, amely hasonló motívumokkal díszített, mint a temetőben található sírhelyek. Pontos címért kattints ide. Jelenleg ugyancsak egy fafaragó mester lakja, aki nagyon szívesen mesél a foglalkozásáról, megmutatja, hogyan készülnek a fejfák. Érdemes több időt
A Vidám temető
A belépő 10 RON, a nyitvatartása pedig sajnos nincs online feltüntetve, a téli időszakban hamarabb zár, de akkor is érdemes benézni, a fejfák kintről is látszanak.
Versikék
Mivel a versikék román nyelven íródtak, lefordítottam párat, hogy át lehessen élni a hangulatukat. Az egyik legrégebbi így szól:
Ez alatt a nehéz kereszt alatt
Fekszik az én szegény anyósom.
Ha élt volna még három napot
Én feküdnék itt, ő olvasná.
Ti kik itt elmentek,
Próbáljátok meg nem felébreszteni,
Mert ha hazajön…
Itt én megpihenek
Pop Chirila a nevem
Jó gazda voltam a faluban
Borkúton is dolgoztam
Sok üveget megtöltöttem
Mert három gyermekem volt
Kettőt jól felneveltem
A harmadik meghalt nekem
Ezért sokat keseregtem
Éltem volna még
Hogy megöregedjek
Az unokáim felnőjenek
De az életet elhagytam
61 évesen 1989-ben.
Az országból elmentem
Unokámmal Franciaországba
Unokám a te férjeddel
Igen nagyon tiszteltetek
Gondomat viseltétek ahogyan kell
És ahogyan egy anya érdemli
Sok orvoshoz vittetek
Sok gyógyírt nekem vettetek
Mindent, amit kértem adtatok
Szeretett dédunokám
Nagyon szomorú maradtál
Én téged jól gondoztalak
És most hiányzom neked
Én mindent megköszönök
Maradjatok egészségben
Mert én az életet elhagyom
88 évesen 2018-ban.
Ha nem maradnál le hasonló tartalmakról, csatlakozz hozzánk:
Facebook oldal: Travelaroundfb
Facebook csoport: Travelaround
Youtube: Travelaround.hu
Instagram: travelaround.hu
Hírlevél: Feliratkozás
Pingback: Máramarosi élő hagyományok: legszebb látnivalók, szállások, túrák - Travel around